Boldogi tábor
2014 június 23 és 28 között a tatabányai Sarkantyúka és a tatai Kiscifra gyermek csoportok együtt táboroztak a Heves megyei Boldog községben.
Zsírosné Őszi Katalin, boldogi óvódavezető és Nagy György, a boldogi tájház vezetője segítségével fantasztikus 5 napot éltünk meg a takaros kis galgai palóc faluban. Már a buszról leszállva izgatottan néztük a faluban még népviseletben járó, bicikliző idős néniket, bácsikat.
Mintaszerű, ahogyan a boldogiak őrzik viseletüket, dalaikat, táncaikat; a több, mint száz fős hagyományőrző együttes életébe is bepillantást nyerhettünk .(A tatabányai Pünkösdi Forgórózsa Fesztivál egyik díszvendége volt a boldogi csoport).
Magyarország egyik legszebb tájháza Boldogon van, aki teheti, nézze meg, csodát láthat!
„Paradicsomi” környezetben volt szállásunk a régi óvodában – a gyerekek nagy örömmel „rohamozták meg” szabadidejükben a hatalmas udvart, játszóteret. Az új óvodában minden étkezésnél finom, házias ételekkel vártak bennünket.
A művelődési házban Kati néni és Gyuri bácsi segítségével sajátítottuk el a boldogi játékokat, táncokat – karikáztunk és a lassú és friss csárdás helyi figuráival ismerkedtünk.
A tájházban nemcsak gyönyörködtünk a míves szobabelsőben és a gyönyörű helyi viseletekben – a „kacskaringós”szoknya súlyát néhány kislány, valamint Ildi néni és Böbi néni is megtapasztalhatta… – hanem találkoztunk boldogi idős nénikkel is, akik egy érdekes, közös beszélgetésen derűsen meséltek gyermekkorukról, a régi szokásokról és szakszerűen felöltöztettek két önként jelentkező kis táncos lányt. Megtanultuk a viseletdarabok nevét: szálika, pöntő, kacskaringós szoknya, rózsás szoknya (minden szoknyára 250 db hímzett rózsát varrtak!), szakács, fátyolos menyecske, sátoros menyecske… és még sok egyéb, gondosan őrzött ruhadarabot megcsodáltunk.
Emlékezetes marad a parkban végigjátszott „bátorság-próba”; a séta a gátőrházig a ringó búzamezőn keresztül; a gátőr bácsi sok háziállata a kotlós alá bújt kiscsirkéktől a kisborjúig, a fejés és a tejkóstolás; a meggyszedés Kati néninél; a sok-sok éneklés; a játékos vetélkedő a helyi hagyományokról, amelyben minden csapat remekelt – a legemlékezetesebbek a boldogi táncos szokásokról előadott vidám jelenetek voltak; az utolsó esti táncmulatság/táncház,ahol Rigó Márton és zenekara húzta a talpalávalót és ahol a népviseletbe öltözött, sodorba font hajú boldogi lánykák és lájbis legénykék velünk együtt táncolták el legalább háromszor az egész boldogi táncrendet…
Másoknak is ilyen BOLDOG napokat kívánunk, mint amit mi is megéltünk Boldogon!
„GYEREKSZÁJ”
A legkisebbek táborozásáról a 7 éves Hadobás Zorka élménybeszámolóját az alábbiakban olvashatjátok.
„Nagyon jól éreztem magam a boldogi táborban. Rengeteg barátot szereztem. Képzeljétek el, hogy volt ott két boldogi néni, akik meséltek a régi időkről. Például arról, miket játszottak, énekeltek és mikkel foglalkoztak. És egyik nap elmentünk 4D-s moziba Ipolytarnócra, ami érdekes volt, de féltem tőle. Napközben annyira sokat táncoltunk, hogy utána elfáradt a lábam. Sokáig fennmaradtunk esténként. Megtudtuk, hogy régen úgy jegyezték el egymást, hogy a két férfi összeverekedett a lányért, és a sebesült zsebkendőt kapott a lánytól. Nagyon finom volt az összes fajta fagyi. Én egyszer ettem olyan finomat, hogy X-POP! Olyan jó énekeket tanultunk, hogy csuda! A tájház nagyon tetszett. Itt érdekes minden, és érdekes minden ruha. Képzeljétek, hogy úgy hívták a sütőt, hogy rém. Úgy hívták a kötényt, hogy precni. És volt olyan, hogy az anya fésüli a lányát. És olyan, de olyan csuda jó volt! És olyan cuki volt a kislány. Nagyon tetszett a vőfély mellénye. Jövőre is szívesen megyek táborba. Nagyon BOLDOG voltam, hogy BOLDOGRA mehettem táborozni!”
0 hozzászólás