Györgyfalvi tábor – 2017
Táboraink ezen a nyáron
A Csutri néptáncegyüttes Györgyfalván táborozott az idén a Pötörke táncegyüttessel, megismerhettük az ottani viseletet, táncokat. Csodás tájakon jártunk és rengeteg gyönyőrű épületet láttunk. Beszéljenek helyettünk az ott készült fotók és videók!
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönet a házigazdáknak és a szervezőknek!
A tábor fő támogatója a
Györgyfalvi tábor – 2017
Györgyfalváról röviden
Történelme
„Kolozsvártól hat kilométerre délkeletre fekszik. Határában kiterjedt gyümölcsösök találhatók. Nevét temploma középkori védőszentjéről, Szent Györgyről kapta. Először 1332-ben említik villa Georgii, majd 1384-ben Gyurgfalva néven.
A helybéliek szerint a falu nem a mostani helyén terült el valaha. Keletebbre feküdt, ám az első tatárjáráskor lakóinak el kellett menekülniük. Egy György nevű pásztor mentette meg őket a veszélytől és talált új, alkalmas letelepedési helyet a most is látható Falukútja körül. Ez az emlék annyira eleven, hogy a falu határában egy területet mai is Várhegynek, egy másikat pedig Templomdombnak neveznek. Utóbbi oldalában egy forrás található, állítólag ebbe lökték be a régi Györgyfalva templomának harangját.
A falut a régebbi magyar néprajztudomány Kalotaszeg peremfalvaként tartotta számon. Ma inkább egy Kalotaszeg és a Mezőség között elterülő magyar néprajzi kistáj, az ún. Erdőalja egyetlen, napjainkban is életképes magyar közösségeként írják le.[5] Ehhez a kistájhoz tartoznak még az innen települt kolozskarai és bodrogi magyarok, Ajton és Kolozspata református magyarsága, valamint a múltban Rőd, Kolozsbós nemesei és Szamosfalva magyar lakói is. A györgyfalviak a szűkebben értett Kalotaszeg falvaival korábban nem házasodtak, házasodási körük az imént említett falvakra terjedt ki, amelyek viselete is hasonló volt.
Viseletük
Népviseletük, bár egyes vonásaiban bizonyos hasonlóságot mutat a kalotaszegi viselettel, összhatásában eltér attól. Ma már ezt a viseletet csak kivételes ünnepnapokon veszik fel.
A díszes női viselethez hozzátartozik a párta, melyet a lányok konfirmációra kapnak s melyet fejközépre helyezve viselnek. A női ing mejjét, kézelőjét, gallérját piros, fekete, sárga pamutfonallal varrják ki. Az ingre öltik a fekete bársonyból készült, elől-hátul hímzett mellényt, a lájbit. Nagyobb ünnepeken a lájbi helyett a díszesebb mejrevalót veszik fel, amely fehér báránybőrből készül és amelyet piros irha rátét, valamint dúsan hímzett virágmotívum díszít. A fersing csak ünnepnap és kizárólag napsütéses időben viselik. Borúsabb ünnepnapokon a szoknyát veszik fel. A fersing vagy a szoknya elé kötik a sokféle változatú kötőt, amit ruhának neveznek. A lányok az ünnepi viselethez zöld tulipánokkal ékesített piros csizmát hordanak. Az öltözetet többsoros, színes gyöngysor egészíti ki. Kis piros gyöngy, bordó faragott gyöngy és lejáró szines gyöngy.
A konfirmált legények ünnepi öltözete az apró ráncokba lerakott bűgatya, amely régen házivászonból, ma gyolcsból készül. Az oldalvarrás mentén fekete , sárga vagy szürke pamutfonallal széles és nagyon változatos mintákból(fehéreses, asztalláb, rózsa és S) álló díszítést varrnak. Az ünneplő ing anyaga otthon készült vászon, melynek hátát, gallérját, kézelőjét és ingujját fekete-sárga fejtővel díszítik. Az ingre a legények is felöltik a leányokéhoz hasonló merevalót, a bűgatya elé pedig hímzett selyemkötőt, bordó, rózsaszín, zöld surcot kötnek.
A legényviselet kiegészítő eleme a nyakravaló. Anyaga fekete klott, melyet dús hímzéssel és a két végén rojttal díszítenek. Kalapjukba a legények a leányoktól kapott bokrétát tűzik, mely nyáron élő, télen pedig „csináltvirág”-ból készül. A virágokba söprűszerű díszt, „tollút” tesznek. Györgyfalván az első világháború végén jött divatba a „pasi” bekecs, melyet a férfiak a hidegebb időkben öltöttek magukra. Az öregek megjegyzése szerint, akiknek nem nagyon tetszett az új ruhadarab, ilyen öltözetet valamirevaló ember nem vesz fel, ebben csak amolyan „pasik” járnak. Ez a gúnynév rajta is maradt a ruhadarabon és ezzel együtt terjedt el.
Bútorok, szokások
Régebben divatban volt a bútorok festése is Györgyfalván, de ma már alig él ez a hagyomány. A festett bútor a menyasszony hozományához tartozott, kivéve az ágyat, amit a vőlegénynek kellett megcsináltatnia.
A györgyfalviak életében jeles napnak számított a Szent Márton-nap, a nagypéntek, valamint a Szent György-napi búzaszentelés. E napon ünneplőbe öltözve, a templomi zászlókkal kivonultak a határba, s ott a pap megáldotta a zsenge búzamezőt, kérve az eget, hogy mentse meg a termést a jégtől, a csapásoktól. „Azóta sincs olyan búzatermés, mióta elmaradt ez a hagyomány” – vallják a faluban.
A faluban egy igen sajátságos temetkezési szokás is kialakult. Azok, akiknek nincs lehetőségük beton síremléket emeltetni az elhunytaiknak, kimennek a falu határába, ott kereszt alakban kiemelnek néhány gyeptéglát – pontosan meghatározott, hogy hányat – s e zöld téglákkal veszik körül a sírhalmot; az egyes elemeket botokkal erősítve egymáshoz. Az ilyen sírokra nem kerül sem fakereszt, sem pedig sírkő – jelöletlen marad a sír.”
Forrás: www.wikipedia.org
0 hozzászólás