Gyergyóremete … ahol a község fölött időnként tucatnyi gólya kering, ahol nem hallani szirénázó járműveket, ahol még kézzel takarítják be a szénát, szénával púpozott lovaskocsik gördülnek az utcákon és a Maros egyszerű hídján, ahol az utcán még köszönnek egymásnak az ismeretlenek is, ahol még megvan az egymás iránti bizalom, a vendégszeretet, az összefogás. Ahol minden üzlet felirata magyarul olvasható, ahol – kevés kivétellel – magyar a szó. Köszönjük az együtt töltött időt mindenkinek, külön köszönjük Lackó-Albert Elemér polgármesternek és Portik Bakai Ádámnak, a Balás Gábor Művelődési Ház vezetőjének valamint tánc- és zene tanárainknak. Remetéről…
Csapatunkhoz más tatabányai és tatai intézményből is csatlakoztak táncosok, népzenészek, illetve szülők is kísértek bennünket. Sok gyermeknek, de néhány felnőttnek is első repülőútja volt ez. Budapestről Marosvásárhelyre vitt bennünket a gép, onnan busszal utaztunk a Gyergyói medencébe a Görgényi-havasokon keresztül, a Küköllő felső szakasza mellett.
Odaérkezésünk pillanatában azonnal belecsöppentünk a tábor pergő életébe, ugyanis hivatalosan előző nap indultak a programok. A házigazdák szívesen vártak bennünket, a várható érkezésünk időpontjára eső programot nem indították el addig, amíg el nem foglaltuk helyünket a színházteremben. Hagyományőrző idősek ültek a színpadon, akik aztán bemutatták, hogyan táncoltak ők és hogyan szólt a furulya egykor Gyergyóban. A színpadon örömkönnyek is bizonyították azt, hogy érdemes felidézni a múltnak ezt a szeletét.
Aztán következtek a „dolgos” hétköznapok, amikor a tábor lakói – a legkisebbtől a legnagyobbig – kemény munkára voltak fogva. A napi 2*3 óra tánctanulás mellett 1 óra népdaltanulás és 1 óra egyéb népi kultúrát bemutató előadás töltötte ki a programot. Ebben megismerkedhettünk a székelykapuk jellegzetes vonalaival, az erdélyi házakat díszítő motívumokkal, de találkoztunk Berecz Andrással is, aki mesével és dallal szórakoztatott bennünket. S a napot minden este táncház koronázta, ami a tábori napok múlásával egyre nagyobb sikernek örvendett, napról napra jobban látszott a tanult anyag. A szabadtéri záró táncházban a sokaságból valaki egy születésnapi köszöntőt kezdett énekelni egy bájos kislány felé, amit aztán sokan együtt énekeltünk végig. Valószínűleg emlékezetes marad az ünnepelt számára is. Ezzel is megmutatkozott a tábor összekovácsoló ereje.
Különös élmény volt mindannyiunk számára, amikor hét lovaskocsin csüngve kivittek bennünket a Remetéhez tartozó Eszenyőbe, ahol szabadon bejárhattuk a két éve még működő vízimalom minden zeg-zugát, ahol belepillanthattunk a szövés mesterségébe, ahol a patak vize igazi szabad órákat biztosított a kicsiknek. Itt sem maradhatott el a zene és a dal.
Minden táborozó kapott egy kinyitható remetei képeslapot, amit tetszése szerinti címre megírva az ottani Polgármesteri Hivatal adott postára.
A tábor után két nap állt rendelkezésünkre, hogy tovább ismerkedjünk ezzel a csodás vidékkel. A fazekasműhely, a fafaragó műhely, a Békás-szoros, a Gyilkos-tó, a parajdi sóbánya, Korond, Szováta, az ottani sós tavakban való „lebegés” mind-mind emlékezetes élmény marad kicsik és nagyok számára is.
Köszönjük Gáspár Juditnak és párjának, Szovátán Hegyi Mihály alpolgármesternek, Kénesi Lajos vezetőnknek valamint a helyi gyermekcsoportnak és Fábián Gabriella csoportvezetőnek az egyéb programjainkban való közreműködést!
0 hozzászólás